A kalapácsok ritmusa az algíri Kaszbah szűk sikátoraiban olyan, mintha a város szívverése lenne.
A Kaszbah meredek sikátorai labirintusszerűek, és könnyen el lehet veszni bennük — de a rézművesek negyedét nem lehet eltéveszteni. A kalapácsok hangja messziről jelzi a műhelyeket.
Karim már negyven éve dolgozik ugyanabban a kicsi boltban, ahol az apja és a nagyapja előtte. Lámpákat, teás tálcákat, díszedényeket készít — minden darab egyetlen rézlapból, kalapácsütésekkel.
Mutatott egy lámpát, amelyet épp egy esküvőre készített: a mintázat egyszerre amazigh és andalúz, a két kultúra találkozása. „A városunk ilyen,” mondta. „Minden rétegben van valami.”
Galéria
