A nap lement a dűnék fölött, és három pohár édes mentás teát ittunk, miközben a tűzön halkan duruzsolt a kanna.
Tamanrasszet pereméről néztük, ahogy a sivatag színe rézvörösből szilvalilába vált. Hassan, a vendéglátónk, három pohár teát öntött ki: az első keserű, mint az élet, a második édes, mint a szerelem, a harmadik gyengéd, mint a halál — ez a tuareg mondás.
A teaóra nem siet sehová. Egy óra is eltelhet a három pohár között. Közben beszélgetünk a karavánutakról, az ezüstmunkáról, és arról, hogyan kerültek ide a műhelyek családjai három-négy generációval ezelőtt.
Amikor visszaindultunk a városba, a csillagok már égtek a sivatag fölött. Vittük magunkkal a teafű illatát és néhány kézzel vésett amulettet a táskánkban.
Galéria
